Prológus!

Az olyan szavak, mint a köszönöm és a sajnálom egyre többet hangzenek el, az emberek szinte tobálódznak az ilyen hatalmas horderejü szavakkal, ami nem tetszik.
Ha valaki kimondja ezeket a szinte már közhelyessé vált szavakat, vajon tényleg komolyan gondolja őket.
Valami lehet annyira sürgős és szükséges, hogy igénybe vett azt az egyszerü szót, hogy kérem.
"Kérlek anya, szükségem van arra az új mobilra."
"De apa, kérlek engedj el a buliba."
"Kérlek bocsáss meg, nem gondoltam komolyan."

Az önzés, amely átvette a korruptságot a világunk felett, lassan megőrjít.
Néha úgy érzem, hogy én vagyok az egyedüli, aki megérti a szavak igazi jelentését.
Mi van ezzel: "Istenem, kérlek gyógyuljon meg Aden!"
A kishúgom az egyetlen aki maradt nekem, kérlek ne hagyd meghalni.